Debrecen
Mindent megtalál a kikapcsolódni vágyó vendég a cívis városban. Debrecen abszolút jó választás! A történelmi emlékeknek, a kulturális rendezvények kavalkádjának és az egyedülálló természeti környezet mellett a folyamatos fejlesztések révén megvalósuló attrakcióknak köszönhetően a város évről évre új, egyre vonzóbb arcát tárja a látogatók elé.
Miért is hívják cívis városnak?
Először is szögezzük le, hogy manapság ugyan többnyire csak Debrecent ismeri az ország cívis városként, valójában azonban az alföldi mezővárosok közül számos nagyobb településen volt használatos a cívis kifejezés. Így például Hódmezővásárhely, Nagykőrös és Kecskemét lakóira is használták ezt, de mára inkább Debrecenben gyakori ez a megnevezés.
Kik voltak a cívisek?
A cívis a latin polgár szóból ered, és az alföldi mezővárosok paraszti eredetű és még földművelésből élő vagyonos lakosságát jelentette. Használták a Néprajzi Lexikon szerint a „cíva” nőnemű alakot is.
E lexikon szerint a „cívis hagyománytartó, sajátos életformával rendelkező réteg, amely éppen konzervativizmusa révén zárt közösséget alkotott. A családok egymás közt házasodtak. A földdel rendelkező cívisek benn laktak a városokban – bár mindegyiknek volt tanyája, legelőrésze –, csak cselédeik és a fiatal házasok költöztek ki a tanyára”.
Debrecen cívisei
Debrecen környéke a honfoglalás idejétől folyamatosan lakott vidék. Lakossága kezdettől magyar, azonban korai népességében szerepet játszhattak török népelemek is, amire a város nevének eredete utal. A 13—14. sz. folyamán alakult ki a mai település közvetlen előzménye, vásárai révén a tágabb vidék kereskedelmi központjává váló mezőváros. Mint oppidumot (mezővárost) egy jelentősebb uradalom központjává tették.
Polgárai a szomszédos települések pusztaföldjének bérlete révén jelentékeny jövedelmi forráshoz jutottak. A szélesedő mezőgazdasági árutermelés révén a 14—15. sz.-ra az agrártermeléshez kapcsolódva növekvő hozamú ipara alakult ki, amely korán eljutott a céhes szerveződés szintjére (az első magyar céhlevelet 1398-ban nyerték a debreceni csapók, azaz posztószövők) – írja a Néprajzi Lexikon.